Önkormányzati Hivatali Portál
Óra

Időjárás
Hőtérkép

Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]
[ ]
Szent István Templom

A Szent István-templom szentélye pontosan kelet felé néz, azaz az épület jól keletelt, falai barnásvörös trachit kőből faragott kváderekből készültek, s eredetileg is vakolatlanok voltak.Hajója belső hossza kb. 7,5 méter, szélessége 4,25 m, a felmenő falak kb. 0,8 méter vastagok, a félköríves záródású szentély a nyugati végében 3,2 m széles, legnagyobb kelet-nyugati hossza pedig 3,1 méter körüli. A nyugati homlokzat előtt emelkedő torony kb. 4,1 x 3,3 méteres külméretű. A szentély hossztengelyében, a keleti oldalon egy gazdagon profilált, félköríves tölcsérablak található, a keret alján bordás, félgömbös díszítéssel.



Az oltártér déli oldalán egy kisebb méretű félköríves tölcsérablak látható. A szentély főpárkánya ívsoros; az íveket alul vízszintes vonalak kötik össze, és a 19 ívmezőben 18 faragott, szakállas férfifej van. Felette fűrészfogas párkány, a fölött pedig henger és egyenes tagozatokból kialakított párkány díszlik. A hajó déli három félköríves tölcsérablak töri át. Az egész épületen körülfutó, félhengertaggal lezárt lábazat keretként a déli kaput is körülveszi. A déli bejárat félköríves timpanonját bemélyített, hatkaréjos ív és bevésett, egyenlő szárú kereszt díszíti. A kapu két szárköve a vállnál előreugrik, rajtuk egy-egy erősen kopott faragott férfifej. A hajó keleti oromfalából a szentély tetőcsúcsát lezáró kő nyúlik ki. A torony nyugati, félköríves timpanonú kapuját, amelynek felső gerendáját két profilált konzol tartja, az 1965-66-os falkutatáskor bontották ki. (Addig el volt falazva.) A torony nyugati oldalán az első emelet magasságában egy kicsiny tölcséres körablak nyílik. A második és a harmadik emelet mind a négy oldalán 1,5 méter magas, 1 méter széles, félkörös ikerablak helyezkedik el. A nyolc ikerablakban közös az, hogy az összes ablakosztó oszlop fejezetén trapéz alakú vállkő nyugszik. Eltérőek viszont az ablakosztók lábazatai és fejezetei; a lábazatok közül öt sarokleveles, az egyik nyolcszögletűre lesarkított csonkagúla, kettő pedig megfordított kockafejezet formájú. A fejezetek közül hat kockafejezet, egy további leveles díszítésű, a nyolcadik pedig a kockafejezethez hasonló, de félkörívekkel tagolt.
Az első ismertetések a néphagyományra támaszkodva – mely szerint I. István király emeltette a templomot – építésének idejét tévesen a XI. századra tették. Henszlmann Imre ismerte fel a XIX. század hetvenes éveiben, hogy az épület arányai és műrészletei alapján a XIII. század első felében készülhetett. Az 1965-66-os falkutatás ezt a keltezést erősítette meg, néhány építéstörténeti adattal kiegészítve: a vakolat leverése után a torony belsejében láthatóvá vált, hogy a tornyot később építették a hajó mellé. A két építkezés közt azonban nem telt el sok idő: erre utalnak az ikerablakok lábazatai és fejezetei, melyek szintén a XIII. század első felére jellemzőek. A vakolat leverése után kiderült, hogy a szentély falának felső részét is átépítették. Ez az újrafalazás szintén a XIII. század első felében történhetett, amit az ívsoros főpárkány igazol.



Az újkori, téglából falazott oltár megbontásakor két, valószínűleg sírkőből származó, olvashatatlanra kopott feliratú töredék került elő. A hajóban a vakolat leverése után előbukkantak a kváderkövekre festett felszentelési keresztek (12 db). Az újkori padlóburkolat alatt megtalálták a nyugati karzatot tartó pillér alapozását. (Mérete 1 x 1 méter, helye téglával lett jelezve.) A tetőszerkezet elbontása után megfigyelhetővé vált, hogy a középkori fedélszék nyitott volt. (Tehát nem volt padlástér, a hívők feltekintve a nyeregtető belső oldalát láthatták.) A legkésőbbi átalakítás a templomon a hajó és a torony közt, a konzolos, áthatásos élszedett, a XV. századra jellemző ajtó vágása volt. Az itt kiszedett kváderek, valamint egy faragott kőmedence felhasználásával falazták el a román kori toronykaput.
A templomot 40 x 16 méteres, 0,8 méter vastag, szabálytalan falazású, részben újkori kiegészítésű körítőfal övezi. Északi oldalán egyenetlen távolságban öt különböző méretű támpillér áll. Korábban a keleti oldalon nyíló kapu fölött beépített ANNO 1632 ZACHARIAS POP FIERI FECIT (1632. évben készíttette Pop [Pap] Zacharias) feliratú kő alapján keltezték a fal építését. R. Ratkai Ida szerint azonban a szegmentíves kapu élszedett szárköve a XV. századra tehető, az 1632-es dátum a fal javításának idejére utalhat, amit a török portyák tehettek szükségessé.
A körítőfalon belül több ízben találtak sírokat, az ásatás során pedig a torony északi falánál ossarium (csontok tárolására szolgáló épület) alapfalainak maradványait tárták fel.


Településünket elsőként II. (Vak) Béla király 1138-ban kiadott oklevele említi „Belsun” alakban. E forrásból tudjuk, hogy II. Béla atyja, Álmos herceg 1108 körül két itteni szolgát adományozott családostul az általa alapított dömösi prépostságnak.
Az Árpád-kor második felében érkezhettek ide az első német „hospes”-ek (bizonyos kiváltságokkal ellátott vendégek), de megtelepedésük pontos ideje és az őket behívó földesúr kiléte is ismeretlen. Az eddigi kutatások alapján bizonyos, hogy a XIII. században már két templom állt Börzsönyben. A Szent István magyar király tiszteletére szenteltet feltehetően a magyar hívek emelték, a Szent Miklós-egyházat (a mai Bányásztemplom elődjét) pedig a németek építhették.
Lehetséges, hogy a Szent István-egyházat egyedül a börzsönyi magyarok emelték, de az is elképzelhető, hogy más közeli, mára már elpusztult középkori falvak (pl. Ganád vagy Kürt) népe is ez alá a plébánia alá tartozott egy időben. Az építő gyülekezet létszámára a templom hajójának nagysága – kb. 30 négyzetméter – szolgáltathat támpontot. (Összehasonlításul: az ipolytölgyesiek elődei által a XII. században emelt Szent Márton-templom hajója kb. 37 négyzetméter, a börzsönyi Bányásztemplom első periódusáé kb. 67 négyzetméter alapterületű volt.)
Az 1138-as oklevél után legközelebb 1293-ban említi írásos forrás Börzsönyt, amely ekkor már az esztergomi érsekség birtoka. Ezen irat, és a középkor következő évszázadaiból ránk maradt egyéb – nem túl bőséges – forrásanyag alapján tudjuk, hogy a börzsönyi jobbágyok (magyar ajkú parasztok és a német „hospes”-ek) az általuk folytatott földművelésnek – talán leginkább a bortermelésnek – és a nemesfémbányászatnak köszönhetően a környék falvaihoz képest gazdagnak mondhatták magukat.
Ezt támasztja alá az úgynevezett „pápai tizedjegyzék” is, mely szerint 1332-ben a börzsönyi Péter pap („Petrus [sacerdos] de Bersan) bevétele 2 és fél márka (kb. 613,7 gramm) ezüstöt tett ki, s így gyülekezete a megye legtehetősebbjei közé sorolható. Említésre méltó, hogy még gazdagabbak voltak egy bizonyos Szent Miklós-egyház hívei, akiknek a papja 4 márka (kb. 980 gramm) ezüst jövedelemről tett bevallást. Sajnos nem tudni, mely településen létezett ez a plébánia, csak annyi biztos, hogy a honti főesperességhez tartozott; elképzelhető, hogy a mai Bányásztemplommmal, az egykori Szent Miklós-egyházzal azonos. Abban az esetben, ha e feltételezés helyes, a fenti Péter a Szt. István-templom lelkipásztorával azonosítható.
Hazánkban az Árpád-kori eredetű templomok ritkán maradtak fenn napjainkig eredeti, a román stílust megőrző állapotukban, mivel az évszázadok során többször átépítették, bővítették ezeket. A börzsönyi Szent István-egyház esetében csupán egy – viszonylag jelentéktelen – módosításról tudunk a XV. században: ekkor alakították ki a toronynak a hajó földszintjéről nyíló ajtaját, és ezzel egy időben falazhatták el a torony nyugati bejáratát. Ugyanerre az évszázadra tehető a temető körüli (a mainál eredetileg jóval magasabb) körítőfal megépítése is, amit talán a század közepén fellépő huszita veszély indokolt. A további átalakítások hiányára az jelentheti a legvalószínűbb magyarázatot, hogy a börzsönyi magyar lakosság a középkor folyamán beolvadt a tehetősebb, tekintélyesebb német közösségbe, és így szükségtelenné vált külön (magyar) plébánia fenntartása. (Figyelemre méltó, hogy a Bányásztemplomot a XV. század folyamán jelentősen bővítik, majd több alkalommal is átépítik!)
Sajnos az 1332-es pápai tizedjegyzékkel kapcsolatban ismertetett feltevésen kívül semmiféle adattal nem rendelkezünk arról, hogy a középkorban a Szent István- és a Szent Miklós-templomok közül melyik és mennyi ideig rendelkezett plébániai joggal. Az biztos, hogy 1589-ben és 1597-ben „a” börzsönyi plébánost említik, tehát ekkor már csak egy plébániával számolhatunk. A hódoltság idején a lakosság nagyobb része elhagyta a katolikus vallást; az itteni protestáns prédikátorra vonatkozó első megbízható adat az 1600. évből ismert. A XVII. századi és a kuruc kori források arról tudósítanak, hogy a börzsönyi templomért ekkoriban áldatlan küzdelem folyt, egyszer az evangélikusok, másszor a katolikusok tartották birtokukban. Érdekes, hogy mindig egy börzsönyi templomról van szó, mintha a településen csak egyetlen épület jöhetne számításba istentiszteleti helyként. Az anyakönyvben található XVII. század végi és XVIII. század eleji bejegyzések elárulják, hogy ekkoriban bizonyosan a Szent Miklós-egyház volt a viszályok tárgya, és valószínű, hogy a korábbi évtizedekben is ezért harcolt a két felekezet. A Szent István-templomról csak azt tudjuk biztosan, hogy az 1690-es években igen szegényes felszereléssel rendelkezett, az oltáron kívül alig akadt benne berendezési tárgy. Szintén ismert, hogy ezekben az években a Szent István-kápolna (nem egyház!) körüli temetőben helyezték végső nyugalomra a katolikusokat, az evangélikusokat viszont kitiltották innen.
Egyetlen alkalommal, az 1707. évi katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyvben olvashatunk Szent István-egyházról, ill. a hozzá tartozó plébánosról és hívekről, de megtudjuk, hogy valójában a Szent Miklós-egyház a parókia központja, amit ekkoriban a lutheránusok tartanak elfoglalva. Ez az állapot 1710-ig állhatott fenn, mikor is a kurucok visszavonulásával egy időben a helyi katolikusok ismét felülkerekedtek az evangélikusokon.
1779-ben felmerült, hogy a rossz állapotban lévő Szent István-templomot lebontják, és köveit az akkor épülő új plébániatemplom építéséhez használják fel, de szerencsére erre nem került sor. 1782-ben egy irat „deserta et fere desolata”-ként („elhagyott és csaknem elpusztult”-ként) említi. Az 1830-as években a templom belsejét átmeszelték, átalakították. 1853-ban Varsányi János lerajzolta a templomot és több részletét. 1896-ban Gerecze Péter tudósít róla: fala erősen repedt, tornyának déli részét korábban villámcsapás rongálta meg, amit 1894-ben állítottak helyre. 1904-1907 között Gyakus László vezetésével tatarozták az épületet. 1965-66-ban R. Ratkai Ida irányította a templom műemléki feltárását, helyreállítását pedig erdei Ferenc tervei alapján végezték. A templomot 1990-ben életveszélyessé nyilvánították, mivel falai időközben megsüllyedtek és megrepedtek. 1994-ben a Szent István Király Alapítvány kezdeményezésére elkezdődött a restaurálás előkészítése, melynek során Sedlmayr János építész tervei alapján megtörtént a helyreállítás, és az esővíz elvezetésének megoldása után sikerült megállítani a falak süllyedését is.



www.civertan.hu




Írta: Batizi Zoltán


Műemlék templomok bemutatása
Bányász templom és Szt. István templom
Pereszlényi Lajos
Nyitvatartás:
Hétfő,Kedd: Szünnap!
Hívásra jövök!
Szerda-Péntek:10:00-tól - 16:00-ig
Ebédszünet:12:00-tó l- 13:00-ig
Elérhetőségek:

0627377490
06/30-494-84-28
06/30-777-86-05






Felhasznált irodalom és források





- Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza III. kötet. Akadémiai kiadó, Budapest 1987.
- Henszlmann Imre: Magyarország ó-keresztény, román és átmenet stylű mű-emlékeinek rövid ismertetése. Budapest, 1876.
- Horváth M. Ferenc: Nagybörzsöny- Kiadja a Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht. Megjelent a magyar állam millenniumára.
- Korai Magyar Történeti Lexikon (9-14. század). Főszerkesztő: Kristó Gyula. Akadémiai kiadó, Budapest 1994.
- Magyarország régészeti topográfiája 9. A Szobi és a Váci járás. Szerkesztő: Torma István. Akadémiai kiadó, Budapest 1993.
- Magyar Országos Levéltár, E 159. jelzet, 9694. és 9695. mikrofilmtekercsek
- A Nagybörzsönyi Római Katolikus Plébánia legkorábbi anyakönyve
- Pest megye műemlékei I. Írta a Magyar Tudományos Akadémia munkaközössége, szerk. Dercsényi Dezső. Akadémiai kiadó, 1958.
Készítette: Batizi Zoltán



_________________________________
Akadálymentes
Akadálymentes honlap
Helyi termék
Orsik


Móni


Malomkert Étterem és Panzió
2017 április
Nincsenek események a hónapban.

HKSCPSV





12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Ez az oldal e107 portál rendszert használ, és a GNU GPL licensz alatt lett kiadva, Gálik Máté készítette és a Nagybörzsönyi önkormányzat tulajdona.